A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének nyílt levele és állásfoglalása a vizuális kultúra oktatásának megújításáról

A Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete (MROE) nevében engedje meg, hogy gratuláljunk kinevezéséhez! Izgatottan és örömmel fogadtuk a hírt, bízunk benne, hogy szakmai tapasztalata és elkötelezettsége új korszakot nyit a magyar közoktatásban.

Egyesületünk, mint a vizuális nevelés hazai bázisa, ezúton szeretné felajánlani szakmai támogatását és együttműködését a megújulást előkészítő dokumentumok kidolgozóival, építve a MROE tagságban rejlő, az elmúlt négy évtizedben felhalmozott szaktanári és innovatív tananyagfejlesztési tapasztalatokra.

Meggyőződésünk, hogy a vizuális kultúra területe nem csupán egy „készségtárgy”, hanem a 21. századi kompetenciák fejlesztésének elengedhetetlen része.

A vizuális kultúra tanításának helyzete és lehetőségei

Tantárgyunk alapvető munkaerőpiaci transzferképességek hordozója. Kiemelten kezeli az alkotás és az alkotva befogadás révén a kreativitást, szintetizálást, kritikai gondolkodást. A projektfeladatok a valós élet problémáira adható adaptív válaszokat készítik elő, a közös munka révén fejlődni tud a diákok együttműködési képessége. Meghatározó a tantárgy esélykiegyenlítő és terápiás funkciója; a nonverbális önkifejezés révén fejleszti az érzelmi intelligenciát és a rezilienciát, sikerélményt nyújtva a diverz tanulói csoportoknak. A passzív befogadás helyett a kulturális örökségünk identitásképző, alkotó megélésére és a kultúrák közötti megértésre nevel. A művészeti nevelés és a tapasztalati, katartikus élmények által kiváltott érzelmek elengedhetetlenek a belső motiváció kialakulásához, a tartós memória és a kreatív agyi aktivitás szinkronizációjához, valamint a modern információrobbanás negatív kognitív hatásainak ellensúlyozásához.

A vizuális kultúra interdiszciplináris szakterület, amely a minket körülvevő jelenségek vizuális vonatkozásainak széles spektrumát lefedi. Szervesen integrálja a képzőművészeti ágakat a design területekkel. Részét képezi az épített és tárgyi környezetünk megértése, miközben a népművészet értékeit kortárs kontextusba helyezve emeli be a pedagógiai gyakorlatba. Ebben a megújult paradigmában a vizuális kultúra a médiaműveltség egyik legfontosabb bázisa, amely képessé teszi a diákokat a digitális technikák és a mesterséges intelligencia által generált tartalmak kritikus értelmezésére. A designkultúra-tudomány és a STEAM-szemléletű integráció révén a tantárgy híd szerepet tölt be a művészet, a tudomány és a technológia között. A képi nyelvhasználaton túlmutató, speciális kompetenciái változatos tevékenységeket és tudáselemeket integrálnak, amelyek elősegítik a tudományágak közötti edukációs folyamatok megvalósulását, így biztosítva, hogy a tanulók a 21. század kihívásaira tudatosan legyenek képesek reagálni. A vizuális kultúra tantárgy sajátosságai révén könnyen át tud állni például a finn oktatásban sikerrel alkalmazott jelenségalapú tanulásra, sok kollégánknak már jelenleg is van ebben tapasztalata.

A média-, mozgókép- és drámaoktatás visszaszorulása miatt – amely a hazai diákok gyenge EU-s médiaírástudás-tesztjeiben is megmutatkozik – jelenleg a vizuális kultúra projektfeladatai maradtak a kritikus kultúrafogyasztás és a társadalmi érzékenység fejlesztésének utolsó bástyái. E folyamatok láttán az MROE határozottan kiáll ezen tantárgyak szerepének újragondolása mellett, és egy olyan komplex, integratív szemléletű paradigma bevezetését szorgalmazza, amely a művészeteket és a társadalmi jelenségeket aktív, cselekvésre építő, pedagógiai módszerekkel kapcsolja össze.

A MROE ezúton szakmai párbeszédre hívja a rokon területek oktatóit, kutatóit és alkotóit. A vizuális nevelés nemzetstratégiai ügy: e terület rendezése nélkül a megújuló hazai közoktatás nem válhat azzá a kortárs valóságra reflektáló, kritikus alkotó- és tanulási folyamattá, amelyre törekszünk. Ahhoz, hogy ez a jövőkép valósággá és elismertté váljon, a szakmai tartalom mellett elengedhetetlen annak professzionális, meggyőző kommunikációja is. Nyitottan és örömmel várjuk a szakmai párbeszédet és a közös munkát az új oktatásirányítással.

Munkájához sok erőt és sikert kívánunk!

Budapest, 2026. április 30.

Tisztelettel:

A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének vezetősége

• Somody Beáta (tanító, szaktanár, szakértő, mesterpedagógus, a MROE elnöke)
• Törőcsik Katalin (iparművész, szaktanár, a MROE főtitkára)
• Fiedler Judit (vizuális- és környezetkultúra tanár, mentortanár, a MROE titkára)
• Mészáros Zsuzska (építész, vizuális- és környezetkultúra tanár, a MROE vezetőségi tagja)
• Dr. Eplényi Anna (tájépítész-mérnök, rajz szakos tanár, a MROE vezetőségi tagja)
• dr. Klima Gábor PhD (egyetemi adjunktus, a MROE vezetőségi tagja)
• Dubi Árpád (művésztanár, grafikus, a MROE vezetőségi tagja)
• Geisbühl Tünde (művésztanár, festő, mesterpedagógus, óraadó egyetemi tanár, a MROE vezetőségi tagja)
• Platthy István (szaktanár, művészetterapeuta, mesterpedagógus, gyermekvédelmi szakértő, a MROE vezetőségi tagja)
• Pók Tímea (szobrász, művésztanár, mentortanár, óraadó egyetemi tanár, a MROE vezetőségi tagja)

Honlap: https://rajztanarok.hu/
FB oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100083028023976
E-mail cím: mroe.hu@gmail.com

A levelünk kiegészítéseként közzétesszük álláspontunkat, melyben részletesebben is összefoglaljuk törekvéseinket, meglátásainkat és javaslatainkat.

Szakmai tapasztalataink és az elmúlt időszak nehézségei

Az MROE tagsága az elmúlt 15 évben folyamatosan dolgozott innovatív tananyagfejlesztéseken és pedagógiai reformokon elméletben és a gyakorlatban is. Sajnos, az elmúlt kormányzati időszakban a befektetett munkánk – bizonyos politikai és szakmaiatlan döntések következtében – nagyrészt hiábavaló volt. Számos értékes szakanyagunk maradt publikálatlanul, miközben a tantárgy presztízse és óraszáma drasztikusan csökkent, a szaktanárok mindennapi munkája pedig ellehetetlenült.

Jelenleg megoldandó problémáink a vizuális nevelés területén

• A kisgyermekkori vizuális nevelésben gyakran háttérbe szorul a gyermekek természetes vizuális nyelvének tiszteletben tartása a felnőtt elvárásoknak megfelelő produktumok előtérbe helyezése miatt.
• Kritikus mértékű a vizuális kultúra oktatására felkészített szaktanárok és tanítók hiánya az általános iskolák alsó tagozatain.
• Sajnálatosan terjedő gyakorlat az általános iskola felsőbb osztályaiban is, hogy a vizuális kultúra órákat nem szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusok látják el.
• Szakmai széttagoltság és helyenként a korszerű módszertanok hiánya jellemzi a kisgyermeknevelő, az óvodapedagógus, a tanító, valamint a tanárképzés vizuális kultúrához kapcsolódó szakaszait.
• Megengedhetetlen a vizuális kultúra oktatására fordítható óraszámok (drasztikus és rendszerszintű) csökkenése a köznevelés minden területén.
• Kritikus felülvizsgálatot kíván a legutóbbi kerettantervi változások során bevezetett, érdemi és szakmai egyeztetést nélkülöző, aránytalan és ideológiai szempontokkal terhelt követelményrendszer.
• A tantárgy oktatásához elengedhetetlen szakanyagok, képi műtárgy gyűjtemények, feladattárak, korszerű tankönyvek teljes körű hiánya jelenleg a hatályos törvényi előírásokkal is ellentmondásban áll.
• Az iskolák jelentős részében hiányoznak a minőségi oktatáshoz szükséges téri és tárgyi feltételek, a felszerelt szaktantermek, valamint az eszközpark pótlását biztosító költségkeret.
• Általános probléma a vizuális nevelést végző pedagógusok fokozott leterheltsége, valamint az a méltatlan helyzet, amely során a tanításhoz szükséges anyagok beszerzésének terhe hallgatólagosan a pedagógusokra hárul.
• A jelenlegi közoktatási rendszerben sajnálatos érzéketlenség tapasztalható a vizuális kultúra mint gyakorlati tantárgy sajátos módszertani igényei iránt.
• A gyakorlati alkotáshoz alkalmatlan, túlzottan magas tanulói csoportlétszámok alapjaiban gátolják az élményalapú, hatékony, kreatív folyamatot.
• Érezhető hiány mutatkozik a szaktanároknak szóló, valódi szakmai megújulást biztosító minőségi továbbképzések területén.
• Kritikus pont a vizuális nevelés jelentőségének szisztematikus aláásása, valamint a „készségtárgy” minősítés fenntartása a kommunikációban.

Az alábbi, ütemezett fejlesztési csomagot javasoljuk a vizuális nevelés megújítása érdekében:

Rövidtávú javaslataink

• Kiemelt fontosságúnak tartjuk a 21. századi igényeket kielégítő szakmai kiadványok, képgyűjtemények, újragondolt, tanulást segítő taneszközök, tankönyvek megjelentetésének támogatását.
• Szükségesnek látjuk a pedagógusok leterheltségének mérséklését a minőségi felkészülés, valamint a hatékony oktatás érdekében.
• Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a tantárgyat minden évfolyamon – beleértve az általános iskola alsó tagozatát is – megfelelő képesítéssel rendelkező szakember oktassa.
• Lehetővé kell tenni a gyakorlati oktatáshoz nélkülözhetetlen anyagok és eszközök beszerzését és folyamatos biztosítását.
• Szorgalmazzuk a tanulócsoportok létszámának maximalizálását, csoportbontás megvalósítását a vizuális kultúra tanórák hatékonyságának és interaktivitásának növelése érdekében.
• Javasoljuk a Nemzeti Alaptanterv és a vizuális kultúra kerettanterv felülvizsgálatát, fókuszba helyezve a 21. századi elvárások és tartalmak szakmai alapokon nyugvó kifejlesztését.
• Kezdeményezzük a vizuális kultúra érettségi vizsgakövetelményeinek és folyamatának szakmai alapú felülvizsgálatát.
• Szükségesnek tartjuk gyakorlatorientált, magas színvonalú szakmai továbbképzések indítását a pedagógusok módszertani, szemléleti megújítása érdekében.
• Javasoljuk a művészettörténeti ismeretek és a népművészet átadásának kortárs szempontú újragondolását, valamint a művészettörténet újbóli beemelését a Nemzeti Alaptantervbe.

Hosszútávú célkitűzések

• Törekedni kell a jelenségalapú tanítási-tanulási módszerek és a gyakorlati tapasztalatszerzés előtérbe helyezésére, felváltva a passzív szemléletet egy olyan aktív megközelítéssel, amely tudatosan építi be a kreativitást előhívó, fejlesztő szituációkat a tanulási folyamatba.
• Javasoljuk a vizuális kultúra és a rokon szakterületek, így a technika és tervezés, a hon- és népismeret, a mozgókép- és média, dráma, valamint a művészettörténet tartalmainak összehangolt szakmai fejlesztését.
• Szükséges a pedagógusképzési rendszer átfogó vizsgálata és a képzési struktúra jövőálló modernizálása.
• Biztosítani kell az alkotáshoz szükséges téri (szaktantermek, műhelyek) és tárgyi (gépek, szerszámok, eszközök, anyagok) feltételek megteremtését és fenntartását.
• Ezen felül pedig szükségesnek látjuk annak megfogalmazását és támogatását, hogy a közoktatás lehetőséget kínáljon arra, hogy a gyermekek kultúrával és művészettel élményszerűen találkozzanak az iskola falain kívül is, hiszen a közoktatás nem csak a munkaerőpiaci érvényesülésre készít fel, hanem egy teljesebb, boldog életre.
• Célunk a kreativitás és a vizuális gondolkodás 21. századi kulcskompetenciaként való elismertetése és tudatosítása a társadalom és a döntéshozók körében.