Általános iskolásként az Abonyi utcai iskolában (a Radnóti jogelődje: Kercza Ferencné, Bella néni tanított. (Rossz geyerek voltam, napi 3-4 intő, ezenközben tőle minden rajzóra után piros tollal megkaptam a dícséretet.) Sárkány Lóránt és Papp Iván segyített középiskolás koromban. A MAgyar Pedagógiai Társaság elnökeként pedig a felejthetetlen Környei Zsuzsával dolgozhattam együtt. A MROE és az MPT közösen szervezett programokat minden ősszel az "Életen át tartó tanulás" jegyében. Felejthetetlen Szalay Jóska bizony graffitiket készíttetett egyházi gimnazista növendékeivel.
Tanári pályára készülésemben meghatározó volt a képzőművészeti érdeklődés (is). Rektori engedéllyel - anyaegyetemem, az ELTE tilalma dacára - 3 évet vendéghallgattam a Képzőművészeti Főiskolán, Balogh Jenő Mester keze alatt, de programom bölcs összeállítói úgy gondolták, egy-egy félévben járjak a szobrászokhoz (Somogyi József), a festőkhöz (Kádár György), a grafikusokhoz (Konencsni) - megértették és megérttették velem is, hogy a vizuális kultúrához értő közvetítő pálya a nekem való.
Több kritikát írtam kiállításokról - főként a Művészet fogadta írásaimat, de első, nyomtatásban megjelent írásom a szegedi-vásárhelyi Szalay Ferenc kiálítás bemutatása volt, a Tiszatáj közölte. Sőt 1970-ben egy pályázaton első díjat nyertem.
Mesterem, Székácsné Vida Mária bíztatására dolgoztam fel egy 1911-es fontos művészetpedagógiai sajtóvita dokumentumait. Palócföldi falusi tanítói pályám során taníthattam rajzot is. E próbálkozásaimról a Rajztanítás adott számot. 1973-ban a pataki klubkönyvtárban közösen állítottunk ki Tibay András, később balassagyarmati kollégával. ("Összegyűjtött" festői munkásságom szomszédunk, Bartl József bíztatására 60 éves születésnapomra a Csiliben mutathattam be, ezt a gyűjteményt később Kiss László, a Versmondók Egyesületének elnöke méltatta a Fővárosi Pedagógiai Intézetben rendezett kiállításon.)
1974-ben visszaköltöztünk Pestre. Ugyan gyermekeim közeli iskolájába többször behívtak óraadónak egy-egy gyesre vonult kolléga helyettesítésére. Itt köteleződtem el a projektmódszer, a kollektív alkotás és a komplexitás irányában. (Projekt-bemutató írásom a Népművelésben jelent meg.)
De alighanem ennél is fontosabb az a néhány esztendő, amit az Úttörőszövetség "kultúrosaként" dolgozhattam. Így ismerhettem meg későbbi elismerésem névadóját, Bernáth Eleket, az zánkai Gyermekalkotások Galériája fanatikus alapítóját. De a legemlékezetesebbek azok a csillebérci komplex táborok, ahol a keretjáték viszonyai közt minden művészeti kifejezésmód alkalmazást nyerhetett (volt népművészeti keret, volt népvándorláskori, volt - ez Szolnokon éppen - reneszánsz, volt ógörög s volt modernista is.)E táborok módszertana több kötetben is megjelent, követői is voltak.
A MROE újjáalakulásakor Csőregh Éva hívott, persze, hogy csatlakoztam. S a centenáriumi tanulmánykötetben számot is adhattam azokról a tantervfejlesztéssel is összefüggő szaktáborokról, ahol a komprehenzív iskola utópiájához tartozó komplex művészeti tantárgyakat (Kalendárium, A művészetek építőkockái) próbálgattuk. (A tantervek annak idején megjelentek az első NAT-ot segítő adatbankban.)
Kötődtem én más művészetekhez is - irodalom (családi hagyomány), dráma (tán ez is). S amikor a drámapedagógia doyenje, Debreczeni Tibor új művészetpedagógiai egyesületet szervezett, csatakoztam. Az Academia Ludi et Artisnak is voltak képzőművész-tanár tagjai (Fürjesi Csaba, Kun Cili, Sinkó István). Ők is részt vettek egy "mintatanterv" kidolgozásában: ez volt a Kútbanéző-tanterv.
Aztán a felsőoktatás s az iskolafejlesztés vont magához. Több egyetemen tanítottam, tanítom a Művészetpedagógia tárgyat - a komplexitás elvei szerint. A kapcsolat maradt. Avathatam kiállítást Somody Bea józsefvárosi roma-iskolájában, Huszárné Papp Évának legutóbb Pesterzsébeten, Lakatos Lillának Etyeken.
S így jutunk el napjaink legnagyobb kihívásához. Jóformán a szemétdombról mentettük ki az egykori zánkai galéria kincseit ( vagy 20 000 műtárgyat), a mentés tényét ismerte el a MROE Bernáth-díjjal. Az elismerés kötelez. A gyűjtemény biztonságban várja feltámadását egy külvárosi iskolában - de kutatótársakat, feltáró munkatársakat keresünk, s pályázunk a bemutatás költségeire. Szóval, dolgozunk.
