Pécsen születtem, 1962-ben. Édesanyám P. Kovács Julianna rajztanár, festőművész. Édesapám Platthy György festőművész, főiskolai tanár (1908-2003) a Pécsi Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének vezetője volt. Kodály nyomdokain haladva az 50-60-as években komoly érdemei voltak abban, hogy a népművészet tanítása bekerüljön a rajztanárképzésbe és ezen keresztül az általános iskolai vizuális nevelésbe. A képzéshez főiskolai jegyzeteket, illetve a 70-es években főiskolai tankönyvet írt „Népművészet” címen. Nagy hangsúlyt helyezett a népművészet alkalmazásának pedagógiai módszertanára. Szüleim szellemi hatása a későbbiekben is erősen formálta vizuális művészettel nevelési és képző-művészetterápiás szakmai munkámat, erőteljesen hatott módszertani fejlesztéseim irányultságára.
1986-tól dolgozom a gyermekvédelemben, először csak a Pécsi Gyermekotthonban ahol 20 évig voltam intézményvezető és művészetterapeuta, 2017-től pedig már csak művészetterapeutaként tevékenykedem, Pécs és Baranya Vármegye gyermekotthonaiban, lakásotthonaiban tartok foglalkozásokat az ott élő serdülők, gyermekek életterében, 3-19 éves korig. Az otthonukban zajló foglalkozásokat többnyire az ebédlőben tartom, mely gyakran egybe épült a konyhával is, minden nap más-más településen. Mindig is mélyen átéreztem az nehéz családi hátérrel rendelkező, bántalmazott, elhanyagolt gyerekek, fiatalok hányatott sorsát. Mindig is mélyen megérintett sajátos egyéniségük, Mélyen átérezem megnyilvánulásaik mögött lévő okokat, igyekeztem azt feltárni, megérteni az alkotóművészet nemes eszközeivel. Mindig is bennem volt a szándék, hogy keresem azokat a megoldásokat, jó gyakorlatokat, amelyekkel tudnék javítani életminőségükön, hogy tudnám olyan gyógyító nevelésben részesíteni, ami segíti leküzdeni hátrányaikat, kompenzálja traumáikat, hogy felnőve mégis sikeres emberek legyeknek, akár a magánéletükben, akár a munkájukban. Felismertem, hogy az alkotás során a bennük lévő lelki problémákból, gondokból művészeti értéket tudnak létrehozni, mivel artikulált formába tudják így önteni belső szorongásaikat, konfliktusaikat. Megélhetik, bennük is van érték, és hogy az élet kudarcaiból is lehet értéket létrehozni. Ez ellensúlyozhatja az őket ért ártalmakat, mintákat kaphatnak ahhoz, hogy életüket tartalmasabban élhessék.
E mellett – egyesületünkben – a családban élő fiatalok, felnőtt érdeklődők és saját élményen keresztül tanulni vágyó művészetterapeuták, rajztanárok, óvodapedagógusok, egyetemi hallgatók számára is tartok rendszeresen alkotófoglalkozásokat ugyanazokkal a módszerekkel, mint a gyermekvédelemben élők esetén. Ez egyben egy szellemi műhely, baráti kör is, az alkotás mellett beszélgetünk a vizualitás, a művészetterápia kérdéseiről, a népi műveltséget, a népi képzőművészetet érintő témákról, átadom nekik módszereinket, amelyeket továbbvihetnek, alkalmazhatják saját szakmai munkájuk során.
A gyermekvédelem mellett másodállásként évekig általános iskolában is tanítottam rajzot – művészettel nevelésként – hasonló módszerekkel, mint amit művészetterápiában alkalmazok.
Immár 35 éve folyamatosan fejlesztem az eredendő kifejezésmódra épülő, a belső látást előhívó, a népművészet formavilágát felhasználó, a természet változásrendjét követő művészettel nevelő és művészetterápiás módszerimet. Elért eredményeimet az évek során főként a fejlesztőpedagógia szakfolyóiratban publikáltam, de digitálisan letölthető módszertani kiadványaimban is közzétettem, szakmai konferenciákon és kiállításokon mutattam be.
Tagja vagyok a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, Magyar Pszichiátriai Társaságnak, Magyar Gyermek és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társaságának, elnökségi tagja a Magyar Művészetterápiás Társaságának.
2018-ban megkaptam a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete emlékérmét, a művészetért, a vizuális kultúráért, és a népművészetért végzett művészetpedagógiai munkásságom elismeréséül.