1951. március 23-án születtem Pécsett.
Végzettségeim:
JPTE, Pécs (Tanárképző): rajz-biológia szakos ált. iskolai tanár, 1972.
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest: művészettörténet, művészi rajz, ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár, 1986.
A tanári pályára családi indíttatásból kerültem: kántortanító, majd iskolaigazgató nagyapám értékcentrikus szemlélete, emberi tartása meghatározó volt számomra.
Komlón, cigánygyerekek között kezdtem tanítani, ahol kiváló pedagógiai műhelybe kerültem. Pályám első szakaszában a vizuális nevelés módszertana, a vizuális képességek fejlesztésének lehetőségei érdekeltek: vallom, hogy a napi iskolai feladatokon túl a szakma művelése is fontos feladat. Hálával gondolok vissza Mesterünkre, Balogh Jenő professzorra, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelés tanszékén hallatlan szaktudásával formálta szemléletünket. Így később sok érdekes pedagógiai kísérletben vettem részt. Maradandó élményem például a tanítványaimmal szervezett „reneszánsz tábor”, amikor egy lakóbusszal felkereshettük az itáliai művészeti alkotásokat. Később is tanítványoknak és kollégáknak szerveztem, vezettem, művészettörténeti utazásokat.
Közreműködhettem a rendszerváltás utáni évtized közoktatási változásainak szervezésében: a NAT, majd a kerettantervek és végül a kétszintű érettségi előkészítő munkálataiban.
Az Iparművészeti Egyetemmel (MOME) együttműködve nyolc éven keresztül vehettem részt a végzősök módszertani képzésében. Nagy öröm, amikor tanítványaim -akár a világ különböző pontjairól- keresnek meg. Művész, formatervező, építész, vagy éppen animációsfilm tervező van közöttük. Hivatalos bevezetésénél korábban -kísérleti jelleggel- tanítottuk gimnáziumunkban a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgyat: az elkészített tantervvel elnyertem 2000-ben az Oktatási Minisztérium pályázati ösztöndíját.
Művészeti menedzserképző magániskolában tanítottam művészettörténetet, több „galériás”, műkereskedő végzett itt.
Rendszeresen tartok előadásokat, továbbképzéseket a tárgy és környezetkultúrás szemléletű vizuális neveléssel kapcsolatban, valamint az építészettörténet újabb kori fejezeteiről. Utóbbi témakörben kutatok, folyamatosan publikálok szakcikkeket: például az Építészfórumban vagy a Magyar Építőpar című folyóiratban. A Holnap Kiadó Építészet Mesterei sorozatában jelent meg Bálint Zoltánról és Jámbor Lajosról monográfiánk, ez az utolsó tíz év építészettörténeti kutatásait foglalja össze. Írásaimhoz a fotókat magam készítem, a fényképezés egyfajta önkifejező eszköz is számomra.
Az 1980-as években a tanítás mellett állami lektorátuson is dolgoztam: szobrászok és grafikusok zsűrijeit szerveztem. Ekkor kaptam betekintést a hazai kortárs képzőművészetbe. Az ezredforduló körüli években a Józsefvárosi Galéria művészeti vezetőjeként szintén kortárs festők, szobrászok és grafikusok kiállításait szerveztem, valamint jelentős nemzetközi alkotók egy –egy kiállítását szintén ugyanitt. Néhány művészünk hagyatékának a gondozásába is bekapcsolódhattam: így pl. Gross Arnold emléktábláját avattam, valamint Bocz Gyula pécsi szobrászművész életművének a feldolgozásában vettem részt.
Könyveim, tanulmányaim:
- Művészeti nevelés, Tanári kézikönyv / In: 28-137.: Vizuális kultúra - vizuális nevelés /Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. Szerk.: D. Kovács Júlia
- Tárgykultúra környezetkultúra, tankönyv középiskolásoknak, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998, 2002
- Rajz és vizuális kultúra, tankönyv szakközépiskolásoknak. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000, 2002
- „Budapest Nagykávéház”, kiállítási katalógus: Ernst Múzeum, 2002. Szerk: Saly Noémi / In:79-89: Fémtárgyak a kávéházban, tanulmány/
- Mattyasovszky Zsolnay Tamás: Zsolnay épületkerámiák Budapesten, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005. szerkesztő
- Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák-Magyar Monarchia korában. Vince Kiadó. 2015.(a Fővárosi Önkormányzat támogatásával)
- A Holnap Kiadó „Az építészet mesterei” sorozatában 2022-ben jelent meg a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos monográfia (társzerzővel, a Demján Alapítvány támogatásával)
Beszélgetés Szunyogh Szabolccsal:link